Szabadkán, a Sokol-otthon előtti téren ma ünnepi megemlékezés keretében megkoszorúzták az I. Péter király tiszteletére emelt emlékművet. Szabadka Város Önkormányzata, Stevan Bakić polgármester és a saját nevében Srđan Samardžić polgármesteri tanácsos szólt az egybegyűltekhez mondván, az önkormányzat az idén is támogatta Az I. Péter király nevét viselő 1912-1918-es Önkéntes Harcosok. Leszármazottai és Tisztelői Egyesületének azon kezdeményezését, hogy november 25-éről, arról a napról, amikor a bánáti, bácskai és baranyai szerbek, bunyevácok és más szlávok nemzetgyűlése megszavazta Baranyának, Bácskánka és Bánátnak a Szerb Királysághoz való csatlakozását, Szabadkán megkoszorúzzák I. Péter király emlékművét.
Emlékeztetett arra, hogy 106 évvel ezelőtt a mai napon Újvidéken a bánáti, bácskai és baranyai szerbek, bunyevácok és más szlávok nemzetgyűlése megszavazta Vajdaság csatlakozását a Szerb Királysághoz, egy nappal korábban, november 24-én pedig arról határoztak, hogy Szerémség közvetlenül csatlakozik az anyaországhoz.
Elmondta, hogy I. Péter király Szerbia igazi alkotmányos királya akart lenni, és az egyenlőség, az igazságosság és a jogállamiság eszménye vezérelte.
„Igazságos volt, szerény és őszinte. Hű hazájához, gyökereihez, igazi hazafi, aki őszintén és mélyen szerette népét. Népe és katonái „Péter bácsinak” becézték, a szerb nép pedig a balkáni háborúkban és az első világháborúban aratott érdemei és jelentős katonai győzelmei miatt pedig úgy emlegetik, mint „Péter király, az első felszabadító” – mondta Samardžić.
Hozzátette: I. Péter király a huszadik század eleji viharos események időszakában, két balkáni háborúban és a később első világháborúnak nevezett „nagy háborúban” vezette országát és népét.
„Mindig a népe és serege mellett, megosztva velük jót és rosszat egyaránt, soha el nem hagyva őket. Amikor a végsőkig kimerülten haladtak át a kietlen albán szirteken, társai úgy tekintettek rá, mint jelzőfényre, ereklyére, és a szerb állam, a bátorság, a helytállás és a győzelembe vetett hit, a szabadságba, Istenbe, Krisztusba vetett hit jelképét látták benne. Mert ő szilárdan hitt a szerb állam feltámadásában, ami végül 1918. szeptember 15-én következett be Dobro Polje mellett, a szaloniki front áttörésével és Szerbia felszabadításának kezdetével” – emelte ki Samardžić.
Az 1918. december 1-jén megszületett új állam három nehéz felszabadító háború – at első világháború és két balkéni háború után jött létre, és Szerbia 1912-től 1918-ig, e hat háborús év alatt óriási áldozatokat hozott, és 1.247.435 embert veszített el.
„A Ceren, Kolubarán, Mojkovacon, az albán hegyekben, Korfun és a szaloniki fronton vívott háborúkban az emberek nem csupán saját otthonukért és a saját szabadságukért harcoltak és haltak meg, hanem minden délszláv testvérük felszabadításáért és az egyesüléséért, hogy a Balkánra érkezésük óta először egyazon országban egyesüljenek. Az „öreg király” még megérte annak a célnak a megvalósulását, amelyet az első világháború vége előtt teljes mértékben támogatott, ugyanis 1918. december 1-jén megalakult a Szerb, Horvát és Szlovén Királyság” – mondta. Srđan Samardžić.
A mi feladatuk és kötelességünk megőrizni a háborúkban aratott győzelmek emlékét, és tisztelegni dicső őseink előtt, akik hazánk szebb jövőjéért vívott harcban a legdrágábbat, az életüket adták.
A szabadkai önkormányzat és Stevan Bakić polgármester nevében az emlékezés virágait Srđan Samardžić polgármesteri tanácsos helyezte el I. Péter király emlékművénél. Rajta kívül koszorúztak még Bojan Šoralov, az Észak-Bácskai Közigazgatási Körzet vezetője, a Szerb Hadsereg képviselői, az I. Péter Király Egyesület küldöttsége, valamint a Bunyevác Művelődési Központ, a Halhatatlan Szabadkai Ezred, a Hercegovina, valamint a Dalmacija egyesületek képviselői is.
Az 1903. és 1918. között uralkodott I. Péter szerb király emlékművét 2021. november 30-án avatták fel ünnepélyesen Szabadkán, I. Péter király halálának századik évfordulója és a szerbek, bunyevácok és más szláv népek nagy nemzetgyűlésének évfordulója alkalmából. Rendkívül fontos nap volt ez városunk számára, amikor Szabadka az egyik legkedveltebb és legszerényebb szerb uralkodó és hadvezér előtt tisztelgett.